| Zúg a fejem, semmi se tiszta |
| Mindenki magából indul ki |
| De ki tudja, hogy hova tér vissza |
| Szeret a Lelked hazudni |
| Kár, hogy nem király vagyok, |
| hogy a fejedet vétethessem minden bûnömért |
| Bort iszom, a sírom üres: |
| Feltámadtam, vagy mi a fasz lehet? |
| Bután, bambán bámulok |
| A jókedvem az agyadra mehet |
| Kár, hogy csak szolga vagyok, |
| és a fejedet kell hogy vegyem minden bûnödért |
| De Te is mehetsz még fejjel a falnak, |
| mint a vakond a temetõben |
| A tested kevés, többet akarnak |
| A szellemidézõk félnek Tõled |
| Nem szoktunk megbocsájtani |
| Nem szoktunk, nem a mi ügyünk |
| De nem szoktunk meghalni sem |
| és mégis megdöglünk! |